Ma önmagunk tiszteletével, az önbecsüléssel, és ezeknek a hogyanjával fogunk foglalkozni. Ha érdekel a téma, gyere és tarts velem!
Mindenki egyszeri és megismételhetetlen. Erre mondhatjuk, hogy közhely, mégis így van, csak a legtöbben elsiklunk efelett, miközben a mai rohanó társadalom bedarálja az embereket, az egyéniségeket, olyan közszereplőket rakva a kirakatba klisé gyanánt „stílust” szimbolizálni, akik csak arra jók, hogy a „fogyasztók” elfelejtsenek tőlük önmaguk lenni.
Akkor most mindjárt magammal kezdenék…
Aki ismer, az pontosan tudja, hogy van egy sor különcségem. Ezek közül egykettő nem éppen egyszerű! A pí-t például probléma nélkül megtanultam először 100, aztán már 200 tizedesjegyig merő puszta unalomból, kikapcsolódásképpen. Rengeteg furcsa szokásom van, maradjunk annyiban, hogy nagyon nehéz lehet velem élni, de most nem én vagyok a téma, hanem az amiért mindezt leírtam.
Mi lenne az?
Az ok nagyon egyszerű! Ahogy említettem, mindannyian egyéniségek vagyunk, és ezeket a dolgokat csak azért mondom el, hogy szemléltessem azt, hogy van mód az önelfogadásra, és nem kell senkit majmolni azért, hogy egyéniségek legyünk, hiszen a teremtés pillanatától kezdve, az univerzum haláláig bezárólag nem volt, nincs, és nem is lesz még egy ugyanolyan ember, mint mi!
Mi köze az egyéniségnek az önbecsüléshez?
Sok! Az egyik legfontosabb, hogy soha ne dobd be a törölközőt senki olyannak, aki előtted nem dobja be! Ezt úgy értem, hogy a társas kapcsolatok rendkívül fontos eleme az alkalmazkodási képesség, de soha ne süllyedj arra a szintre, hogy olyan emberek igényeihez igazodsz, akik a tiédet semmibe veszik! A legtöbb embernek problémája van ezzel, ezért is írok róla. Tudom, hogy nem szép téma, tudom, hogy akár tabunak is nevezhetjük az önbecsülést, de ez egy őszinte blog, ami ha kell, akkor tabukhoz nyúl! Mindig tiszteld magad annyira, hogy nem mész bele méltatlan, hülye helyzetekbe az önelfogadtatásért! Senkihez nem kell alkalmazkodnod, aki hozzád nem tud, senki hülyeségeihez nem kell jó pofát vágnod, aki a tiédhez nem tud, senkitől nem kell benyelned semmit, ami túl van azon a ponton amit ő is benyel tőled! Ha nem tetszik nekik a rendszer, legfeljebb magadra maradsz olyan barátokkal, akik feltétel nélkül, és úgy szeretnek ahogy vagy! Ne dobd el az egyéniségedet, az egyediségedet, a személyiségedet olyan személyek miatt, akik csak azt várják, hogy te alkalmazkodj az ő elképzeléseikhez, mialatt a tiéd már nem lényeg! Tudj alkalmazkodni, de csak akkor ha ez oda-vissza működik! Így kapcsolódik össze az egyéniség az önbecsüléssel. Sose felejts el önmagad lenni olyanok miatt, akiknek csak elvárásaik vannak, de tetteik nincsenek feléd!
Ez nekem kicsit meredek, bár nagyon jól hangzik…
Csak gyakorlás kérdése, hidd el! Én tudod hány hülye helyzetbe belementem előző munkahelyen, rokonlátogatáskor, itt-ott-amott csak azért, mert az akkori gondolkodásmódommal azt hittem, hogy „kell”…?! Nem kell! Miért kéne?! Nem vagy senki alárendeltje, ne is viselkedj úgy! Tiszteld önmagadat, hiszen ha te nem teszed meg ezt, másoktól hogy várhatnád? Ki kell jelölnöd a környezetnek a határokat, mert anélkül nem fogja tudni senki, hogy meddig mehet el! Csak gyakorolj, és menni fog!
Végezetül…
A mai cikk szerinted tabuhoz nyúlt? Olvasnál több, hasonlóan kényes témát is? Miről olvasnál szívesen?
