A múltkori cikkem a reinkarnációs utazásom történetéről a való életben, a privát ismerőseim között is elég nagy visszhangot váltott ki. Részben emiatt, részben pedig azért, mert rengeteg gondolat hozzácsatlakozott a leírtakhoz, úgy döntöttem, hogy szentelek ennek a témának egy kis folytatást.

Gondolatok és érzések a reinkarnációs utazás alatt, és után

Miközben tartott az utazásom, kellemes lelki nyugalmat éreztem. A harmadik életemet nézve nem akartam eljönni onnan. Mikor a meditáció vezetője elkezdett minket visszahívni, elkezdtek folyni a könnyeim, és ez csak azután maradt abba, miután teljesen visszatértünk, de ezek nem fájó könnyek voltak. Azt nem tudom megmondani, hogy milyenek, de semmiképp nem rosszak.

Valamiért a harmadik életem tette rám a legmélyebb hatást. Mindegyik sokat jelentett, mindegyik fontos volt, és mindegyiknek nagyon örültem, de a harmadik, gondolom amiatt, hogy a jelenhez elég közel áll, jobban megérintett. Egész akkori életemben az volt a legfontosabb, hogy amit csinálok azt csináljam jól, precízen, kifogástalanul. Semmi nem számított, csak az, hogy amit teszek azt a legjobban csináljam. Mikor a bátyám ott állt a halálos ágyamnál, fogta a nagyjából öt-hat éves fiát úgy, hogy a kisgyerek előtte állt, és ő a vállai felett átnyúlva tartotta rajta a kezeit amolyan ölelésfajta módon. Ezen a ponton én vagy nem voltam magamnál, vagy aludtam, de a fejem a másik – tőlük ellentétes –irányba volt lebillenve, nem tudtam, hogy ott vannak, de így visszatérve láttam, hogy mégis, és éreztem a testvéremen a szeretetet, és azt, hogy büszke rám. Szándékosan nem megyek bele részletekbe privát dolgok tekintetében, de ezt mindenképpen le akartam írni, hogy sokat jelent! Mivel negyvenöt évesen haltam meg 1975-ben, könnyen kiszámítható, hogy a bátyám fia hivatalosan ma is él valahol, és nagyjából ötven éves. 

Azon is elgondolkodtam, hogy a mostani apám és anyám mit csinálhattak éppen akkor, amikor én a világ másik végén meghaltam, hiszen ekkor már ők is javában éltek. Kíváncsi lennék a régi családomra, nem egyszer felvetődött bennem, hogy visszamegyek még egyszer abba az életbe támpontokat keresni, ami alapján el tudok indulni, hátha ki tudok nyomozni valamit.

(Meg)érzések

Azt írtam a múltkori cikkemben, hogy a legutóbbi halálom, és a jelenlegi születésem között csak hét év telt el, és ennek tudom be azt, hogy nagyon szoros a kapcsolatom az elmúlással. Mikor kórházba jártunk beteg hozzátartozóinkhoz, mindig éreztem, hogy a halál ott van.

Ezenkívül is rengeteg érzésem és megérzésem van. Valamiért nagyon mélyen érzem az embereket, és a dolgokat. Volt olyan, hogy új munkahelyre mentem, és az ottani munkaadóval még a személyes találkozóig se jutottunk el, kizárólag telefonon beszéltünk. Amúgy egy nagyon kedves, pozitív stílusú nőről van szó, de az első pillanattól kezdve, hogy beszéltünk, folyamatosan azt éreztem, hogy befeszülök tőle. A páromnak mondtam is, hogy nem tudom miért van ez. Eltelt néhány hónap, és kiderült, hogy egy iszonyat jellemtelen ember.

Olyan is volt, hogy egy vonzás törvénye témájú fórumon megismerkedtem egy kedves nővel, akivel amúgy ha nem is rendszeresen, de napjainkban is tartjuk a kapcsolatot. Leírtam a lakókörnyezetét, a kutyáját, azt, hogy a kutyáján hol van fehér folt, és leírtam őt magát is, pedig soha az életben nem láttam senkit és semmit vele kapcsolatban.

Egy másik alkalommal még előző lakóhelyünkön, valamit meghirdettünk eladásra, és mondtam a páromnak, hogy az illető fél hét után pár perccel fog jönni, ilyen és ilyen ruhában. Éppen a gép előtt ültem amikor megszólalt a csengő 18:32-kor, majd az illető úriember megjelent ugyanolyan ruhában, amit mondtam.

Ha erőltetem, nem megy

Ilyen látatlanban történő személyleírásom volt még egypár, de azt vettem észre, hogy ezek a dolgok akkor a leghatékonyabbak, ha nem erőltetem őket. Ha most feladatként adnád nekem, hogy találjam ki a zoknid színét, nem biztos, hogy menne, de ha engedem, hogy a képek maguktól villanjanak be amikor akarnak - ha akarnak egyáltalán -, az teljesen más. Úgy tűnik, hogy ez az élet minden területén így működik: ha erőltetem, nem megy.

Összefüggés összefüggés hátán

Azt, hogy mindennek karmikus következménye van, akkor értettem meg igazán, amikor belenéztem az előző életeimbe. Mint minden embernek, nekem is megvannak a saját nehézségeim, a saját korlátaim, a saját démonjaim. Egyeseket ezek közül nem értettem miért vannak az életemben, de az utazás során rájöttem. Vagyis ha egész pontos akarok lenni, csak néhányat értettem meg ott és akkor. A legtöbbet csak hetekkel, hónapokkal, volt, amit csak fél évvel később. Nagyon precíz, és komoly összefüggéseket fedeztem fel a régi életeim, és a mostani között. 

Megjelent a következő életem is

A reinkarnációs utazásom után néhány héttel elkezdtek beugrani gondolati szinten képek a következő életemből. Ezek nem víziók, hanem olyan dolgok, mint amikor valami abban a formában jelenik meg az agyadban, amire azt mondod, hogy „eszembe jutott”. Egyik, spirituális témákban otthonosan mozgó ismerősöm – aki ajánlotta ezt az utazást –azt mondta, hogy lehetséges, hogy hamarosan befejezem ezt az életet. Nekem is ez volt az első gondolatom, de azóta eltelt három év, úgyhogy már nem hiszem, hogy ez lenne az ok.

Végezetül…

Ha csatlakoznál a Facebook csoportomhoz, akkor azt itt tudod megtenni, szeretettel várlak ott is! Ha tetszik az oldal, és a cikkeim, oszd meg a barátaiddal, ismerőseiddel, és ne felejts el lájkolni! Köszönöm!

Nektek mennyire megbízhatóak a megérzéseitek? Szoktatok hallgatni rájuk?