Lazítanál egy fárasztó nap után? Úgy érzed, hogy összenyomnak a napi feladatok, és egy kicsit kieresztenéd a gőzt? Van egy jó hírem! Ezt egyszerűen megteheted, amihez a meditáció kiváló eszköz. Viszont itt felmerül egy probléma, ami nekem is nagyon sokáig gondot okozott abban, hogy ezt a kellemes, napi lelki lazítást képes legyek kivitelezni. Ez pedig nem más, mint az ember fejében lévő beidegződés, hogy ehhez a cselekvéshez speciális tudatállapot kell, és amúgy is mire valaki eljut odáig, hogy minimális értelme legyen a dolognak, az több év. Ezek persze téves elképzelések, de ha valaki még képes is arra, hogy ezen felülemelkedjen, akkor se nagyon tud olyan módszert kialakítani, ami számára megfelelő, hiszen a neten egyfelől túlnyomórészt csak végrehajthatatlan közhelyeket találni a témában, másrészt az se biztos, hogy amit nagy nehezen megtalál valaki, azzal tud azonosulni.
Előttem egy plusz nehezítő tényező is jelen volt amikor elindultam ezen az úton, nevezetesen, hogy a serdülőkor nálam annak idején előhozta az epilepsziát. Nem volt semmi komoly, mindössze egyszer volt eszméletvesztésem, és szerencsére ez a probléma a fejlődési szakasz lezárultával ugyanúgy ahogy megjelent, el is tűnt, de mégis vannak meditációtípusok, amik zavarják az agyamat, nem esnek jól.
Oké, de akkor mégis hogyan csináljam?
Az egyik legalapvetőbb ajánlás, amit a témában találunk az az, hogy ne gondolkodjunk közben. Ez egy fontos, de ugyanakkor félreértelmezett dolog is. Az agyunk folyamatosan gondolkodik, mindenhez hozzáfűz, mindent kommentál, nyomja a véleményét válogatás nélkül, viszont visszakanyarodva a nem gondolkodás félreértelmezéséhez, ez az esetünkben úgy néz ki, hogy bár a gondolatok szinte megállás nélkül jönnek, ne figyeljünk rájuk! Ezt ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor kinézünk az ablakon, és felpillantunk a felhőkre. Teljesen mindegy, hogy csak egy halvány fátyol-, esetleg egy hömpölygő viharfelhőt figyelünk, mindkét esetben csak külső szemlélők vagyunk. Nem érünk hozzá, nem ugrunk bele, semmi olyat nem teszünk, amivel beleavatkoznánk az égi időjárási jelenség folyamataiba, egyszerűen nézzük. A megjelenő gondolatokkal ugyanezt kell tenni.
Egy másik jó összehasonlító példa, ha azt mondom, hogy úgy is felfoghatjuk mindezt, hogy hagyjuk figyelmen kívül amit az agyunk mond! Mint amikor nem vagyunk kíváncsiak egy adott személy hülye szövegére, ezért nem válaszolunk rá, figyelmen kívül hagyjuk mindazt amit mond vagy tesz, mígnem észreveszi magát, és csendben marad. Az agyunk ugyanezt fogja tenni!
Mennyi időt szánjak rá?
Nem szükséges napi több óra meditációban gondolkodni, hiszen egyfelől teljesen felesleges, másrészt kivitelezhetetlen. Azt se feltétlenül ajánlom, hogy időzítővel meditáljunk. Egyszerűen csak csináljuk amíg jól esik, amíg jól tudjuk érezni magunkat az ellazult tudatállapotunkban. Ez átlagban öt és tizenöt perc között ingadozik, de meditáltam már majdnem félórát is. Erre nincs szabály!
Végezetül...
Ti próbáltatok már meditálni, esetleg más lazító módszert alkalmazni? Nektek mi vált be? Milyen tapasztalataitok vannak?
