Az önfejlesztő könyvek egyik legnagyobb kliséje az, hogy szeressük magunkat, ami igazából nem is akkora közhely, mivel rendkívül fontos dolog, csak éppen a hogyanokról nem beszél senki. A mai cikkemben ezt a témát fogjuk körüljárni.

Fogadd el, hogy nem szerethet mindenki

Rengeteg ember az alapján ítéli meg önmagát, hogy ki szereti, ki nem, és ha a szimpátia éppen egy olyan személy részéről hiányzik, aki fontos lenne vagy akinek a véleménye számítana, akkor az illető azonnal és önként beleül az „értéktelen” feliratú fiókba, hiába nem odavaló. Nyilván ez nem mindenkire igaz, de nagyon sokan vannak így, és szerintem meglepődnél, ha az összes szembejövőre ki lenne írva az utcán, hogy milyen sérelme van. Az emberek előszeretettel festik le az életüket a legcsillogóbb rózsaszínre a külvilág felé, de sajnos nagy százalékban előfordulnak azok is, akik legbelül nem szeretik önmagukat, pedig amúgy nem lenne nehéz. Problémák? Nekünk? Hát, hogy lenne…?! Ja, persze…

Ismerek olyat, aki kiválónak képzeli magát, a tökéletesség origója a téveszméi szerint mindaz, ami ő és a családja, meg az, amit ők csinálnak, valamint gondolnak a világról, és bár ezt tagadja, így van. Ha te az almát szereted, akkor hülye vagy, mert a körte a finom, ha te a körtét szereted, akkor hülye vagy, mert a dinnye a finom. Természetesen semmi múltbéli sérelme nincs, és a nap 24 órájában jól érzi magát a bőrében. Aha… ezt a sok baromságot még akkor se hinném el, ha olyan idióta lennék, mint aminek ő néz mindenkit, aki rajta és a „tökéletes” életén kívül esik. Amúgy sokáig irritált, de mára inkább már csak vagy sajnálom vagy röhögök rajta, mert aki ilyen beállítottságú, annak rendkívül komoly komplexusai kell, hogy legyenek.

Fogadd el, hogy aki vagy, ahogy élsz, ahogy csinálod a dolgaidat, nem tetszhet mindenkinek!

Lehetsz te a világ legfinomabb és legtökéletesebb almája, mindig lesz valaki, aki utálja az almát. Lehetsz te a világ legfinomabb, és legtökéletesebb dinnyéje, mindig lesz olyan, aki a körtét preferálja. Olyan, hogy valakit mindenki szeret, mindenki elfogad, nincs, és nem is lesz soha!

Énkép és énideál

Ez a két pszichológiai fogalom a személyiségünk alappillérei közé tartozik. Az énkép az amilyennek látjuk magunkat – függetlenül a valóságtól -, az énideál pedig az, amilyenek szeretnénk lenni. Optimális esetben ez a két rész teljesen egybevág, és minden rendben van, de sajnos ez nagyon ritka. Minél nagyobb szakadék húzódik az énkép és az énideál között, annál rosszabbul fogod érezni magad a bőrödben, és annál nagyobb utálatot fogsz érezni valahányszor a tükörbe nézel. Látod, hogy az, ami rengeteg ember életét megkeseríti, milyen egyszerű kiváltó okkal bír?

Torz énkép

Ahogy írtam, az énkép sok esetben eltér a valóságtól. Elég hozzá néhány trauma, sérelem, idióta beszólás, aztán kész is a félresiklott önmegítélés. Ismerek olyat, aki - miután titokban lefényképeztem, és elküldtem neki -, teljesen magán kívül volt a pániktól, hogy nehogy feltegyem a képet valahova, mert ő milyen dagadt disznó. Igen, van öt kiló súlyfeleslege, meg összegyűrődött a hasán a pulóver, ahogy ült. Olyat is hallottam még régen, hogy egy huszonegy éves női modell kiugrott az ablakon, mert rettegett az öregségtől. Rengeteg ember szenved ilyen hülyeségektől, ami jelen esetben rossz szó, ugyanis ami egyeseknek hülyeség, az másnak áthidalhatatlan probléma.

Akkor mi a megoldás?

Egy régebbi cikkemben beszéltem már az önbecsülésről, amit ide kattintva el tudsz olvasni. Egy másik cikkemben, amit itt találsz, arról írtam, hogy a sikeres ember írásban gondolkodik, és most is erre lesz szükség. Egyszerűen szánj rá egy órát, szüntess meg minden zavaró körülményt, ragadj papírt és tollat, és kezd el leírni, hogy milyen szeretnél lenni, milyen lenne a tökéletes önmagad. Nagyon fontos, hogy ezt írásban csináld, hiszen rengeteg futó gondolat fog megjelenni a fejedben, ami nem biztos, hogy ott is marad, pedig fontos lenne. Ha ez megvan, akkor állj neki apró lépésekben bevezetni az új szokásokat.

Az öndicséret büdös rózsaillatú

A legtöbb embert nem nagyon szokták dicsérni. Nem divat fennhangon elismerni, ha valaki jól csinál valamit, szemben azzal, ha téved. Azt természetesen már nem csak megemlíteni kell, hanem jól ki is „illik” hangsúlyozni. Az, hogy az öndicséret büdös, szintén egy közhely. Nagyon fontos, hogy minden dologért, amit jól csinálsz, dicsérd meg magad! Ezt ne a külvilágnak csináld, hanem önmagadnak. Az, hogy jó vagy valamiben, akár szép, esetleg okos, mondja más, de ez nem jelenti azt, hogy te nem mondhatod ugyanezt a képzeletbeli tükörképednek. Szokj hozzá, mert bár ez meglepő, ugyanazt az elégedettséget adja, mint ha más tenné, olyan, aki esetleg tényleg úgy is gondolja, csak éppen nem említi, mert nem szokás. Nincs jó vagy rossz kategória abban, hogy pozitív szavakkal illesd magad, volt, hogy én azért veregettem magam vállon gondolatban, mert egy órával korábban mentem el zuhanyozni indulás előtt, mint a készülődés megkívánta volna, és emiatt maradt egy csomó plusz időm.

Végezetül…

Ha csatlakoznál a Facebook csoportomhoz, akkor azt itt tudod megtenni, szeretettel várlak ott is! Ha tetszik az oldal, és a cikkeim, oszd meg a barátaiddal, ismerőseiddel, és ne felejts el lájkolni! Köszönöm!

A te életedben mennyire van fontos szerepe van az önbecsülésnek?