A naplóírásról már beszéltünk a múltkor, de akkor a hogyanon volt a hangsúly, ebben a cikkben a miértekre keressük a választ.

Először nézzük a fizikai példát

Az emberi test egy tökéletesen megalkotott gépezet, amiben születésünktől elkezdve a halálunkig bezárólag rengeteg folyamat zajlik. Az egyik ilyen élethosszig tartó folyamat a tápanyagfelvétel → emésztés → nem hasznos anyagok eltávozásának természetes rendszere és rendje. Mindenki számára teljesen világos, hogy ha azt akarjuk, hogy ez a folyamat kifogástalanul működjön, akkor minden egyes lépés szükséges, hiszen ha bármelyik kimarad, akkor nagy baj van, mert rövid időn belül halálhoz vezet. Kikerülni, megkerülni nem lehet ezt a fizikai törvényszerűséget, egyszerűen így vagyunk kitalálva, és ezt tudomásul kell venni.

Ennek mi köze a naplóíráshoz?

Egyrészt semmi, másrészt minden. Hadd magyarázzam el! Ahogy a fizikai testünkben problémát okoz az, ha a tápanyag átáramlása akár részben, akár egészben akadályoztatva van, úgy ez a lelki dolgokra is igaz. Hogy hogyan értem ezt? Nagyon egyszerű! Minden embert naponta érnek behatások. Ezek lehetnek pozitívak, negatívak, erősek, gyengék, szóval sokfélék. Még akkor is igaz ez, ha valaki ki se teszi a lábát otthonról, hiszen öt érzékszervünk biztosítja azt, hogy napi 24 órában ingereket vegyünk fel. Ha megnézel egy filmet, ami felhoz benned egy rossz emléket, akkor máris elindult benned egy gondolati és érzelmi folyamat, amin akár egész nap kattoghatsz. Ha meghallasz egy zenét ami szép emlékeket idéz fel, ugyanez a helyzet. Se széle, se hossza az ingereknek, így nem csoda, hogy napi 60 ezer gondolatunk van, ami azért tud nyüzsögni az ember fejében rendesen.

Ez olyasmi érzés, mintha minden egyes gondolatod mondaná a magáét a fejedben, az idegrendszered pedig csak feszül és feszül, mint amikor a számítógép lefagy ha sok program fut rajta egyszerre, és már nem bírja el. A legnagyobb baj, hogy ez ahelyett, hogy idővel lazulna, inkább csak erősödik egyre inkább stresszhez vezetve, ami kiváló eséllyel hozza magával az egészségügyi következményeket.

A naplóírás, mint ürítés

Ha csak felveszed a lelki ingereket, de nem adod le, azzal lezársz egy szelepet. A cikk elején pont emiatt fejtettem ki, hogy miért veszélyes ez. Nem kellenek hozzá nagy dolgok, mindössze megfelelő mennyiség, hogy elkezdje feszíteni az agyad. Először csak azt veszed észre, hogy olyan „semmilyen” hangulatod van. Utána már azt érzed, hogy kicsit morcos vagy, aztán már feszült, a végén pedig tiszta ideg leszel, és ha valaki, vagy akár te magad megkérdezed, hogy miért, akkor nem fogod tudni, csak simán azt érzed, hogy mindenből, és mindenkiből eleged van. Ez idővel megidézi a stresszbetegségek valamelyikét, aztán már ott is vagy a lejtőn…

Teremtsd meg az egyensúlyt

Nem a halászat a probléma, hanem az, hogy nem telepítünk új halakat a tengerekbe. Nem a fakitermelés a probléma, hanem az, hogy nem ültetünk új fákat. Ugyanígy nem az a baj, ha téged ér egy inger, hanem az, ha nem engeded átáramolni magadon, mert a lezárt „szeleped” benned tartja, ahol aztán idővel túlnyomássá alakul. Ez a túlnyomás se tart a végtelenségig, mert előbb-utóbb az ember vagy összever valakit, vagy ha nagyon befelé forduló típus, és emiatt erőn felül mégis bent tartja, kap egy szívinfarktust, agyvérzést, vagy bármi ehhez hasonló „kellemes” dolgot… Viszont ha megnyitod a „szelepet”, akkor nem alakul ki túlnyomás. Ha egy olyan áramlási rendszert veszünk alapul, amin napi ezer köbméter víz, gáz, vagy bármi megy át folyamatosan, nincs semmi probléma. Akkor sincs, ha százezer. Ha elzárják a csapot, de a fent említett mennyiség mégis ugyanúgy jön, na akkor van a nagy baj…! 

Nyisd ki a csapot, és hagyd is nyitva

A naplóírás csak egy kreatív tevékenység a sok közül, amivel ki tudod üríteni a gondolatokat a fejedből, de nagyon jó módszer! Már írtam róla korábban, azt a cikket itt tudod elolvasni, ha jobban elmélyednél a témában.

A lényeg, hogy ne tartsd magadban a gondolataidat, érzéseidet, add ki magadból! Ne maradjon benned semmi amit kibeszélnél! Nyisd ki a csapot, és hagyd is nyitva! Ha nagyon ramatyul érzed magad, akkor eleinte naponta lesz szükség írásra, viszont viszonylag gyorsan kiürülsz majd, de ne ess abba a hibába, hogy befejezed az írást! Ha nem is igényled már mindennap, akkor is figyeld magad lelkileg, és ha bármi van akkor mindenképp írd ki magadból, akár minden másnap, vagy heti egykét alkalommal. Ahogy érzed, nincs rá szabály, a lényeg, hogy a benned lévő folyamatos ingerek által okozott nyomás ne érje el azt a határértéket, aminél már rosszul érzed magad a bőrödben!

Írás és problémamegoldás

Sokszor előfordult problémákkal kapcsolatos írásnál, hogy egy idő után azt vettem észre, hogy már a megoldást írom. Ennek az az oka, hogy miközben csak írsz, és írsz mindenről ami eszedbe jut, minden érzésről, minden megközelítésről, egyszer csak az agyad elkezdi a maga kreatív módján hozzátenni a „sajátját”. Erről a kreatív csatornáról, és a megnyitásáról már volt szó korábban, ide kattintva a részleteket is megtalálod.

Végezetül…

Ha csatlakoznál a Facebook csoportomhoz, akkor azt itt tudod megtenni, szeretettel várlak ott is! Ha tetszik az oldal, és a cikkeim, oszd meg a barátaiddal, ismerőseiddel!

Ti hogy kezelitek a napi érzelmi dolgaitokat, vagy akár a stresszt? Van valami kreatív hobbitok, amit nagyon szerettek csinálni? Ha igen, akkor mi az?